FERENCVÁROSI TERMÉSZETBARÁT SPORTKÖR
BARLANGKUTATÓ SZAKOSZTÁLY
” 10 év ”
Budapest, 1979
1969. április 14-én este rendkívüli és sorsdöntő ”házi klubestre” jöttek össze az FTSK aktív kutatói Bártfai Pál tagtársuk lakásán. Jelen voltak: Dr. Balázs Dénes, Bártfai Pál, Bártfai Pálné, Cseh Sándor, Csekő Árpád, Frecska József, Horváth János, Isáki László, Kalniczki Imre, Stefanik György, Quaiser Magda.
Dr. Balázs Dénes, alapító és a legnehezebb munkákban is élenjáró szakosztályvezetőnk, minden kontinensre kiterjedő karsztkutatási tervei miatt a csoport vezetését tovább nem vállalta. Mivel a szakosztály szervezési, adminisztrációs és technikai feladatait nagyobb részben személyesen látta el eddig, nehézválasztás elé kerültünk. A kutatócsoport már 15 éve sikeresen működött. Az indulási nagy szenzáció, az égerszögi Szabadság-barlang felfedezése után több nagy vállalkozás sikere és nagy kitartást igénylő feltárómunka folytatása fűződött a csoport nevéhez.
Az ötvenes évkben az Alsó-hegyi zsombolyok térképezése, kutatása, 1955-től a teresztenyei barlangrendszer feltárására irányuló kutatótáborok. A hatvanas évek elején a Szabadság-barlang és a Szemlőhegyi-barlang kutatása és részletes felmérése. Barlangkataszterezés és barlangtérképezések a Bakony és Vértes hegységekben. Kb. ötven tudományos szakdolgozat és publikáció a szpeleológia több területéről.
Szakosztályunk, eredményei alapján, a Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat kutatócsoportjai között az élvonalba tartozott. További munkájának biztosítása a barlangkutató sport és tudomány érdeke volt.
A természetjáró sport átszervezése idején az FTC az alapító és akkor aktív kutatóinknak csak egy részét vette át. A csoport nagyon meggyengült. Az FTC-hez és később az FTSK-hoz került régi kutatók hivatásuk lefoglaltsága mellett, többen még tanulmányokat folytattak, tudományos fokozatokat szereztek. Ez a gárda átlag 45 évével a kutatás fizikai munkáiból már kivette részét, lassan elmaradtak. Többségüket már csak a múlt közös munkái, sikerek és Dr. Balázsa Déneshez fűződő barátságuk kötötte a csoporthoz.
Ilyen helyzetben megfontoltan kellett döntenünk. A csoport megszűnik, vagy új vezetővel és egy-két régi kutató irányításával próbálja megvalósítani a régi terveket. A szakosztályvezető felelősségteljes és sok elfoglaltságot jelentő feladatát több alapító tag visszavonulása és nehéz hallgató percek után, közmegelégedésre Isáki László vállalta. A technikai vezetésre Horváth János vállalkozott.
A csoport továbbindulhatott. A következő, hivatalos klubnapot már ez szerint hirdettük meg. A múlt sikeres. Kutatólétszámunk kevés. A jövő: … azért dolgozni kell!
Sürgető feladatok: tagtoborzás és a várható ifjúság igényeinek megfelelő, bármikor könnyen elérhető, művelhető, ”mutatós és biztató” barlangi munka. Égerszög-Teresztenye ígéretes és ennyi munka után már kötelező, de csak a nyári táborokkal kutatható érdemlegesen.
A csoport a barlangtérképezésekkel is nevet szerzett. Ez is feladat, sőt értelmes feladat, de a fiataloknak nem ”izgalmas” és romantikus. Kutatómunka helyben kellene. A Szenlő-hegyi-barlanggal terveink voltak, meg kell kísérelni a továbbkutatást, illetve előbb ennek lehetőségét biztosítani.
Anyagi helyzetünk még jó, alapunkat értelmesen kell felhasználni. Égerszögi kutatóházunk helyzetét és állagát is rendezni kellene. Lázas szervezés indult. Terven április 24-én, 25-én a természetbarát fiatalság bekapcsolása céljából tárgyalás a Sportkör ”Hóvirág” turistacsoportjával. A fúzió gondolata is felvetődik, de a megbeszélés eredménytelen. Csak laza, inkább turista kapcsolat alakulhat ki.
Palánki Jánossal, az Óbudai Kinizsi barlangkutatóinak vezetőjével megegyeztünk a Szemlő-hegyi-barlang kutatásáról. Viszonzásként régi problémáját, a Pálvölgyi- és Mátyás-hegyi-barlangok összeköttetésének lehetőségét kellene bizonyítani, a Pálvölgyi turistaház alatt, a két nagybarlang között húzódó Bekey-barlangot felderíteni, térképezni.
Április 26-án Horváth János és Szunyogh Gábor térképezési bejárásra indult. A sürgető feladat miatt, a nehéz barlangban egy kis kockázat … és baleset. Horváth János a ”szemlőhegyi kapcsolat” lezuhan és hosszabb ideig gyógyuló sérüléseket szenved. Kiszállítását a szomszédban dolgozó Kinizsi csoport tagjai, egy ”civil” turista és az újra visszatérő Szunyogh Gábor nehéz körülmények között, nagy segítőkészséggel végezték. A gyakorlati munka nem túl sikeresen indult. Szerencsére az égerszögi ”hősi idők” óta az első nagyobb baleset, de a Szemlő terveket hosszú időre visszaveti. A csoport kevés többi tagja töretlenül folytatja a munkát. Laci bácsi nagy munkabírással vezeti, összetartja a gárdát.
A tavasz a Hóvirág csoporttal közös túrákkal telik. Március 16-án Kőhegy, Petőfi emlékmű koszorúzás.
Az év elején újra belépett tagjaink közé Máté József, régi kutatótársunk. Ő nagyobbrészt a József Attila gimnázium diákjaiból, majd a Közlekedési és Távközlési Műszaki főiskola hallgatóiból álló csoportjával 1962 óta jól szervezett és jól felszerelt nyári táborokkal kutatja a Hosszú-hegyi Háromlyukú barlangot. Ez évi táborukat július 7-12-ig rendezték. A barlang nagyméretű kürtőjét majdnem a felszínről indulva eddig már kb. 12 m mélyre bontották ki. A tábor idején már a kürtő alatt feltárt fülkék jégkori nyomokat mutató kitöltését bontották, kb. 3 m3 kőzettörmeléket, agyagot szállítottak a felszínre. Az agyagot gondosan átvizsgálták. Az új csoporttal és a nagy reményekre jogosító új munkaterülettel jelentősen nőtt szakosztályunk értéke. A nyár elején Stefanik György és Szunyogh Gábor felderítő kutatást végzett az égerszögi területen. Megtartottuk nyári kutatótáborunkat is.
Augusztus 3-9-ig a teresztenyei Veszettárpás víznyelőben dolgozott egy kisebb csoportunk Fracska József vezetésével. Új ácsolatot készítettek és kb. 3 métert haladtak lefelé. Táborzáráskor 15 m mélyen volt a biztosított járat végpontja a felszín alatt.
Ugyenezen időben Bártfai Pál csoportja háromszor tizenöt órás műszakkal befejezte az égerszögi Szabadság barlang legtávolabbi és legnehezebb ún. Pokol szakaszán végezték. A készülő részletes térkép előreláthatóan újabb alapokat ad az égerszögi kutatásnak. Más, kisebb barlangfelmérő munkák: Bártfai Pál a tábor idején felmérte a Veszettárpás munkahelyet. November hóban Máté József a Vértes hegységben a szárazérvölgyi kőfülkét, Stefanik György ugyancsak a Vértesbe a Meszesvölgyi kőfülkét mérte fel.
Horváth János az 1968. évi felmérések alapján elkészítette és a Társulatnak leadta a Vértes- és Bakony hegység 22 barlangjának térképét. Még kórházi tartózkodása alatt részletesen leírta a csoportoknál bevezetett barlangtérképezési módszert. Ezt a MTESz későbbi házi kiadványként a kutatócsoportok részére kinyomatta. A nyáron Isáki László jól sikerült Fradi busztúrát szervezett Pécs és Siklósra. Barlangos téma a Melegmányi-völgy mésztufa képződményeinek és a Mánfai-kőlyuknak megtekintése volt. Az év vége felé sportkörünk felkérésére a Szalabastna-kút újjáépítésében vettünk részt.
Dr. Balázs Dénes geográfiai és szpeleológiai adatgyűjtő úton volt az Amerikai kontinensen. Ez a nagy vállalkozása 1970 első feléig tartott. Az 1970. évben az égerszög-teresztenyei karsztvidéken és a Szabadság barlangban a nyári tábor alkalmával, a Szemlő-hegyi-barlangban egyes napi műszakban dolgozott a csoport. Ezeken kívül Dr. Bertalan Károly felkérésére az év elejétől kezdtük bejárni, átvizsgálni a máriaremetei szurdokot.
A Szabadság barlangban befejeződött a Bártfai Pál vezetésével több éve folyó, igen részletes térképező munka. A felmérés több fontos kérdést tisztázott és érdekes újabb problémákat vetett fel a barlang fejlődésével és a Pitics alatti vízrendszerrel kapcsolatban. A barlang 1:100 méretarányú műszaki térképét Bártfai Pál egyéni munkában és módszerrel, atlaszszerűen készítette el, 30-35 nagyterjedelmű lapon. A felmérés részletes kiértékelését végleges kidolgozással együtt 1971-ben végezte el. A kutatócsoport sok éves gyakorlatának megfelelően az évben is megrendezte kéthetes nyári feltáró táborát, augusztus 1-16-ig. Sátortábort a teresztenyei vízrendszerhez tartozó Veszettárpás-nyelő töbrénél állítottak fel. Fő feladat a víznyelőben az előző években 15 méterre mélyített akna tovább bontása volt és a barlangjáratba jutás megkísérlése volt. A tábor első napjaiban az akna biztosításának legsürgősebb javításaival egy időben a közeli Vizetes-nyelőhöz vezető töbörsor utolsó két tagjának alján a tavaszi olvadás után keletkezett friss berogyásokat bontották meg, felderítő céllal. Mindkét nyelő, illetve elszivárgó pont tovább bontása a tábor lehetőségeit meghaladó feladatnak bizonyult.
A Veszettárpás aknájában az olvadékvizek jelentős feltöltést, omlásokat okoztak. További mélyítése kockázatos lenne. A tábor ideje alatt előrehaladás alig történhetett, a kutatómunka idejének javát az ácsolatok cseréje, a további munkához és a téli állagmegóváshoz szükséges újabb biztosítások készítése foglalta le. A teresztenyei barlangrendszer feltárásáért több éves, nagy munkával épített, eddig legmélyebb akna állapota, mivel a töbör alján laza üledékbe mélyült, ma olyan, hogy a kis létszámú kutató gárda munkája már csak a további romlások helyrehozására elégséges. Az akna alatti további munkák biztosításához, bővítés, kútgyűrűk süllyesztése, így a munkán kívül olyan anyagi ráfordítást tett volna szükségessé, amely nem volt beilleszthető a csoport költségvetésébe. A kutatótábor vezetője Frecska József volt, feltáró-építő munkában naponta 5-6 fő vett részt, átlag napi 50 munkaórával.
1970. február 18-án a Társulat jóváhagyásával kölcsönös kutatási segítségnyújtást vállaltunk az Óbudai Szeszgyár Kinizsi kutatócsoportjával. Így a tavasz folyamán négy alkalommal 4-6 fő munkájával kisebb, gyakorlati célú munkát végeztünk a Szemlő-hegyi barlangban
A kutatócsoport programjában 1961-1962. évben készült felmérés alapján a barlang lehető legkisebb költségű megnyitási lehetőségét kívántuk bizonyítani. A bontás a barlang Agyagos-terméből a Felsőzöldmáli út felé irányult.
A sport átszervezéssel az Óbudai Szeszgyárhoz került tagjaink munkahelyüket, a Szemlőhegyi barlangot megtartották, de jelentősebb kutatást nem végeztek. Tíz évvel ezelőtt, a felmérés előtti bejáráskor már feltűnt a munkahely jelentősége: a felszínt legjobban megközelítő hasadékok és a benyomuló agyagtömeg. A két csoport megegyezésével lehetett ezt a biztató munkát megkezdeni.
Március 15-én, szép téli időben tisztelegtünk a kőhegyi Petőfi emlékműnél. Március 19-én, hosszú idő után rendeztünk nagyobb, műsoros estet klubtermünkben. A kiállítás rendezésében a fiatalság szinte vetélkedett. Munkájukkal, ötleteikkel kitűntek: Plózer István, Horváth Ferenc és Kovács Dezső.
Nívós előadást tartottak: Vukov Péter és Szunyogh Gábor. Az ünnepi klubnapon Társulatunk több neves régi kutatóját, Sportkörünk vezetőjét, az Óbudai Kinizsi kutatógárdáját és a csoport munkáját segítő vállalat vezetőit láthattuk vendégül.
Újabb nagy munkát igénylő felmérésbe kezdett kutatócsoportunk a remetei Szurdok-völgyben. A Remetehegy D-i oldalának 11 ismert és 1 feltárás alatt álló barlangját térképeztük, illetve mértük fel részletesen újra. A barlangtérképek 1:100 méretarányban, a Hét-lyuk és a Nyolcadik-lyuk kivételével 1970. évben elkészültek, publikálásuk a megfelelő kicsinyítésben később készült.
A feltérképezett barlangok: Remete-hegyi kőfülke, a Szurdok-völgy 1. sz. barlangja, a 2, 3, és 4. sz. kisbarlang. Remete bg. 5. sz. és 6. sz. Remete-völgyi felsőbarlang. 7. sz. kisbarlang, 8. sz. = Nyolcadik-lyuk, 9. sz. = Hétlyuk barlang. 10. sz. = Eltömődött barlang. A 11. sz. a BSE kutatói által feltárt kisbarlang /vázlat/ és ugyancsak vázlatos felmérés 12. számmal a Remete felőli kőbánya kisbarlangja. A felmérés után szükségesnek látszott az egész völgy részletes, de megfelelő műszerek nélkül csak vázlatnak tekinthető felmérése is. 1:1000 méretről kicsinyített térképe ugyancsak a közép-lapban jelent meg.
A VII. hó 12-20-ig létesített felmérő tábort, kísérletképpen egy-két állandóan ott tartózkodó és a napi munkaidő után esti műszakra kivonuló 2-4 egymást váltó taggal szerveztük meg. A táborvezető és állandó tag Szunyogh Gábor volt. A tábor zárása után a Hét-lyuk további mérése, ellenőrző mérések és a XII. hóig elhúzódó felszíni munkák, kis létszámmal, Horváth János vezetésével készültek. A felmérés alapján a Remete-barlang újabb vizsgálata, próbaásatása látszik szükségesnek. Kis költséggel megoldható, egyszerű kiépítése lehetségesnek látszott. A völgy térképének a kisebb üregekkel való kiegészítését, a Hétlyuk néhány ellenőrző mérését, az egész térkép anyagnak a felmérési méretarányba való kidolgozását és közreadását 1971. évre vállaltuk. A Hét-lyuk barlangnak a térkép alapján tervezett és kis munkaerővel végezhető továbbkutatásához a Természetvédelmi Hivataltól kutatási engedélyt kértünk.
Betervezett hosszúhegyi táborunk, melyet motoros csörlőzésre terveztünk, a gép hiánya miatt elmaradt. Költségeit és részben a munkaerőt más táborainkban használtuk fel. Nagyobb időt igénylő csoportvállalkozásainkon kívül kutatóink részt vettek más csoportok munkáiban is. Így a Bükk-hegységben és a két nagyobb Vecsembükki Zsomboly expedícióban két-két kutatónk segédkezett.
Május 13-án kisebb kiállítást rendeztünk a Társulat közgyűlésére. Június 20-21-én a csoport több tagja vett részt a dorogi Barlangnapon. Dr. Balázs Dénes az év első felében tért vissza egyéves amerikai tanulmányútjáról, melynek tapasztalatait, ha nem is csoportunk eredményének, de az egész karszttudomány hasznának tekinthetjük.
Csoportunk munkájához Sinka Pál, Mátyus Károly, a remetei felméréshez Vukov Péter, szakvonalon dr. Bertalan Károly nyújtott segítséget az év folyamán.
1971-ben kutatócsoportunk aktív tagjainak száma az utóbbi évek folyamán nagyon lecsökkent és ezeket a gyakorlott kutatókat újakkal pótolni eddig nem tudtuk. Legképzettebb társaink a csoportterveket igen meghaladó, nagyszabású külföldi kutató és tanulmányúton vettek részt és ezek lebonyolítása, kiértékelése, további idejüket is igénybe veszi. Néhányan huzamosabb külföldi munka miatt maradnak el, mások idősebbek abbahagyták az aktív barlangkutató munkát. Mivel a csökkentett terveket azért meg akartuk valósítani, így a néhány régi tagunknak az időnként jelentkező fiatalok bevezetésére már nem volt módja. Ez a mind nagyobb létszámhiány erősen meglátszott csoportunk utóbbi kétéves eredményén. A befejezett jelentősebb vállalkozások inkább egyes kutatók többévi munkájának eredményei. Az év folyamán Dr. Bártfai Pál két méretarányban kidolgozta az égerszögi Szabadság barlang teljes térképanyagát. Az 1:300 méretarányú lapokon kísérletképpen, kifejező, egyszerű jelekkel a barlangi közlekedési lehetőségeket is feltüntette. A térképeket sokszorosításra a Társulatnak ajánlotta fel.
A tavaszi hónapokban a csoport a máriaremetei Szurdok-völgy térképének vázlatos kiegészítését végezte és befejezte a Hét-lyuk rendszer felmérését. A nyár folyamán a BSE remetehegyi új feltárásánál adtunk kisebb segítséget. A csoport vezetőjével, Szabó Lacival bejártuk a Remete-hegy északi oldalán található töbörszerű berogyásokat, további közös kutatást tervezve.
Csoportunk közös természetjáró rendezvénye a március 14-i isaszegi Petőfi emléktúra volt.
Barlangkutató vonalon az év legnagyobb barlangexpedíciójához, a Vecsembükki zsomboly feltárásához nyújtottunk segítséget. A Vízgazdálkodási Tudományos Intézet felkérésére június 17-27-ig működő nehéz expedíción csoportunk két tagja vett részt.
Megszerkesztettük és nyomdába adtuk a budai Remete-szurdok 12 barlangjának térképét. Az újabb feltárások és kisebb üregek felmérése is folyamatban volt.
Két barlangtérkép kiállítás rendezésében vettünk részt. Az MKTB keretében az első, később a Nemzetközi Földrajzi Unió Karsztmorfológiai szekciója részére. Mindkét kiállítás anyagának jelentős részét tagjaink munkái szolgáltatták.
A budapesti Barlangnapon június 19-20-án több kutatónk részt vett. Csoportunkból két kutató vett részt a Budapesti Természetbarát Szövetség felkérésére újraalakuló Barlangbizottság munkájában.
Dr. Balázs Dénes afrikai útleírásának második kötete jelent meg ebben az évben. Csoportunk kiváló tagjai expedíciójának publikálása a mai Afrika megismerését segítette elő. Frecska József tagtársunk ebben az időben a Mongol-Magyar geológiai expedíció munkatársa volt. Közös tanulmányi kirándulásaikról az őt felkereső Stefanik György október 14-én beszámolt.
Ezeken kívül hazai barlang, gyalog-és vízitúrákon vettek részt csoportunk tagjai.
Dr. Bertalan Károly felkérésére átvizsgáltuk a Velencei-hegység DNy-i részét a Bárcaháza barlangot keresve és átnéztük, fotóztuk a Hurka- és Bodza-völgy sziklaalakzatait. Szemlőhegyi barlangban vállalt feltáró munkáinkat négy alkalommal, részben a Kinizsi csoporttal együtt folytattuk. Égerszögi táborunk, a csoport megalakulása óta első alkalommal létszámhiány miatt elmaradt. Az év vége felé kisebb solymári barlangkutató csoport csatlakozott hozzánk, komoly munkatervvel. A barlang teljes felmérésére vállalkoztak, s ehhez az előreláthatóan igen nagy munkához részletes felmérőmódszerünket átvették, begyakorolták. A csoport vezetője Hartig Miklós, tagjai: testvérei Sándor és Tibor, Halmágyi Ottó, Horváth Kristóf, Karácsony Sándor és Nagy Ákos.
Ugyancsak kölcsönös kutatási céllal szövetkeztünk a BEAC Sain Béla által vezetett csoportjával. Tőlünk hét fő, vendégsportolói minőségben, rendszeresebben részt vett csoportunk munkájában.
Az 1971. évi kis létszámú kutatógárda, a régiek elmaradtak és sajnos elmentek. December elején végleg elment Imre bácsi; Kalniczky Imre élt 72 évet. A régi csoport minden nagyobb munkájának részese, az égerszögi táborok állandó tagja. Kedves emlékét megőrizzük!
1972. március hónapban a Solymári csoport Hartig Miklós vezetésével megkezdte az Ördöglyuk térképezését.
Az Óbudai Kinizsi kutatóival, egy-két alkalommal más természetjárókkal folytattuk a Szemlőhegyi barlang Agyagos termében a bontási munkákat, a kutatóknak sikerült átjutni az Óriás terem felső járatába. A későbbiek folyamán így a munkahely megközelítése, a közlekedés egyszerűbben megoldható.
Az év közepétől a BEAC közös kutatói is bekapcsolódtak az Agyagos terem munkáiba. Közösen vettünk részt a miskolci Barlangnapon is.
Égerszög-teresztenye táborunkat július 29-től már szintén közös vállalkozásnak terveztük. Sajnos a Veszettárpás aknájában a kétévi romlás után további munkát már nem végezhettünk. Kutatóink biztonságosan lefedték, lezárták az elég mély aknát. A további kutatást azon a munkahelyen csak a csoport megerősödése után folytathatjuk.
Ugyanekkor a Szabadság barlangban a 400. méternél próbaszelvényt bontottak, amely a járatnak a Pokol szakaszban már ismert és felmért szerkezetéhez hasonlónak mutatkozik. Ezután a csoport áttelepült Szinpetri környékére és a Bolyamér-forrás közelében építették fel újabb táborukat. A forrástól ÉK-re kb. 40 méterre, 30 méterrel magasabb szinten, egy lepusztult barlang rókalyukszerű kürtőjében 10 méter mélységig sikerült bontaniok a táborozás további ideje alatt.
Az évben sajtó alá rendeztük a Szurdok-völgy felmérésének anyagát, a Hét-lyuk rendszer térképével együtt.
Fiatal kutatóink tanulmányi és sportcéllal a jelentősebb borsodi és pilisi barlangokat bejárták az év folyamán.
Geológiai-geográfiai tárgyú nagy külföldi vállalkozáson Csekő Árpád vett részt, az olaszországi vulkán-expedícióban. Dr. Balázs Dénes eddig beérkezett jelentései szerint a Fülöp-szigetek és Guinea karsztjait már tanulmányozta, az év végét egy ausztráliai régi kutatótársunknál tölti.
Csoportunk egy Szemlőhegyi kutatómunkával és december 23-án egy solymári éjszakai térképezőműszakkal zárta az évet.
A kutatásokon kívül az év és a későbbi évek nehéz kísérlete volt Isáki László szakosztályvezető és a Sportkörtől Dr. Katona Gyula megpróbálták az égerszögi kutatóház helyzetét rendezni. Az edelényi Tanácsnál való tájékozódás után, eleinte még a Rudabányai Ércbányász Sportkör vezetői is támogatták a telekrendezés ügyét. Ezen kívül sportkörük fiataljai, részünkre elég jelentős összegért, vállalják a kutatóház felújítását. A munkát november végén megkezdték.
1973-ban szakosztályunk az utóbbi évek kisebb teljesítményei után már jelentősebb erdeményekről számolhatott be.
Ez évben még mindig igen kis létszámmal, de már két lelkes kis csoporttal dolgoztunk. A Solymári csoport az elmúlt évben megkezdett munkáját, az Ördöglyuk térképezését folytatta. A másik ifjúsági csoportunk az év elején jelentkezett és szerveződött. Vezető Puskás Csaba, tagjai: Gelencsér János, Kovács Péter, Lukács László, Szeydl István.
Csaba valami sikert ígérő munkát kívánt. Területük a Szemlőhegyi barlang és Égerszög vidéke lett. Ezen kívül más, kisebb vállalkozásokban vettek részt.
Az év első hónapjainak programja elméleti és gyakorlati felkészülés volt. Régi kutatóink: Csekő Árpád, Frecska József, Stefanik György barlangkutató tárgyú – és a IX. Kerületi Természetjárókkal közös rendezésben, színes úti beszámolókat tartottak. Biztonságtechnikai és elsősegély nyújtási előadást Csernavölgyi László és Zilvölgyi Melinda tartott a csoport részére.
A Szemlőhegyi barlangban a kisebb költségű megnyitási elősegítő kutatásokat már az év elején megkezdtük. Február 11-én Puskás-Gelencsér-Kovács-Horváth csoportnak sikerült átjutni a 60-as évek óta többször megkísérelt hely közelében az Agyagos teremből az ÉK-i párhuzamos járat omladékkal feltöltött üregébe a boltozatok alá. A következő műszakokban az ifjúsági csoport küzdötte előre magát, most már a boltozat rései, a hasadékok által adott lehetőségek szerint. A fiatalok javaslatára akkor egy huzamosabb földalatti kutatótábort szerveztünk.
A tábor szervezésében részünkről Isáki László szakosztályunk vezetője, tevékenyen részt vett. A szakmai védnökséget Dr. Kessler Hubert vállalta. Az ellenőrzést szakosztályunktól Horváth János, a barlangot kezelő Kinizsi csoport részéről Mátyus Károly végezte.
Röviden összefoglalva a tábor eseményeit és eredményét: április 4-14-ig a barlangban tartózkodó és a munkaterv szerinti megfigyeléseket, kutatásokat végző csoport létszáma 6 fő volt. Vezetőjük Puskás Csaba, tagjai: Gelencsér János, Kovács Péter, Lukács László, Szeydl István csoportunktól, valamint Kassay Albert a BEAC kutatója. Egy-két napos kisegítők voltak: Halmágyi Ottó FTSK, Bolner Katalin, Sain Ildikó és Raiczy Miklós a BEAC tagjai. A térképezési munkákat a táborokhoz lejárva Horváth János irányította. Az orvosi ellenőrzést a táborozás előtt – közben a barlangban és a felszállás után – Zsilvölgyi Melinda végezte.
A táborozók biztonságáról, ellátásáról szakosztályunk gondoskodott. Fiatal kutatóink jó egészségben és jó hangulatban jöttek fel a tíz nap után a barlangból. A felszállás napján szerencsére borús idő volt, látási problémát nem okozott. A táborozás elején a Hosszúfolyosó felső szakaszában fedeztek fel kutatóink kisebb fülkéket, majd az Óriás felső-hátsó szakaszán, szerkezetileg érdekes felsőjáratot mértek fel. A Kuszoda szakaszon méretében nem, de a szakasz megismeréséhez hasznos kisebb előrejutás történt. Itt igen szűk hasadékban a kisebb termetűek dolgoztak. Az Agyagos-teremből induló vonalat továbbkutató részleg tagjai: Kassay Albert, Gelencsér János, Szeydl István, Sain Ildikó, és Raiczy Miklós, komoly munka után április 10-én jutottak be az új, nagyméretű szakasz első termébe. 11-én délután, majd késő éjjel a térképező műszak alkalmával már akadály nélkül jutottak el az új 80 méteres járat végéig. Igy a tábor a csoport többéves Szemlőhegyi munkája után jelentős sikerrel zárult. 15-én a táborozók régi kutatótársunk és mai orvosunk, Zsilvölgyi Melindáék lakásán hangulatos „házi klubesten” ünnepelték meg a nagy felfedezési sikert.
A felfedezett új szakaszról az Országos Természetvédelmi Hivatalnak és a II. Kerületi Tanács Építési és Közlekedési Osztályának is részletes jelentést írtunk, a vázlatos térképeket az OTVH-nak és a Társulatnak is leadtuk. Április 28-án a Televízió kisebb riportot készített az új barlangrészről és azt esti műsorában leadta.
1973 májusában Dr. Noszky Jenőné, a XVI. Kerületi Tanács Helytörténeti Bizottsága vezetőjének és Dr. Bertalan Károly felkérésére kiszálltunk az Ond vezér úti építkezésnél megnyílt üreg megvizsgálására. Az üreg az úttest és a tervezett épületek alá húzódott. A folyami hordalékba vájt 80 méter hosszúságban járható, kúszható folyosó a háború alatt szükségóvóhely lehetett, a feltöltésnyomok szerint két-három bejárattal. Nagyobb részében már beomlott, így esetleg történelmi korát bizonyítható tárgyakat, jeleket nem találtunk. Mátyus Károly 4-5 évvel ezelőtt az üregnek ma legjobban felszakadozott része alatt még bejárható mellékfülkéket látott. Az üreget felmértük, térképét Társulati munkaként készítettük el és átadtuk az építőknek. A megelőző más szervek vizsgálatai, részfelmérései, próbafúrás és részleges térképünk bizonyította az üregnek a felszínhez közeli, az építkezést veszélyeztető helyzetét. Később az építők az „Ond vezér úti barlang”-ot nagyobb részben felbontották.
Május 26-án és 27-én szakosztályunk részt vett a Budapesti Természetbarát Szövetség által rendezett táborozáson a pesthidegkúti repülőtéren. Igy egy barlangkutató kiállítási sátrat szereltünk fel, melynek a tábor ilyen jellegű rendezvényei között talán a legnagyobb forgalma volt. Kisebb méretben a barlangok formakincsét, a tudományos kutatás módszereit, eredményeit bemutató kiállítást a Ferenc körúton az FTC sportkirakatában további három hónapig mutattuk be.
Augusztus 12-20-ig rendeztük meg a szokásos égerszögi táborunkat. Az elmúlt majd két évtized kutatóit már csak Várnai Tibor és Horváth János képviselték, de a fiatalság folytatja munkánkat.
A Szabadság barlangban kisebb vízszivárgás-mérést, megfigyelést végeztünk. A Teresztenyei rendszerhez tartozó Veszettárpás több éven át bontott aknáját, kis létszámunk miatt, huzamosabb időre feladtuk, lefedtük. A nyelő vízgyűjtőjéhez tartozó két kisebb töbör és a Veszettárpástól délre húzódó töbörsor kitöltését kézi fúróval megfúrtuk a szálkőig, illetve a nagyobb kőzettörmelékig. A fúrások adatait a kutatási dokumentációhoz esetleges későbbi felhasználásra csatoltuk.
Feltáró részlegünk a Vizetes-nyelőtől ÉNy-ra, a Kecskekút és Mély völgy felső végénél lévő kettős kis víznyelő Ny-i tagjában lévő Patkós-barlangban tevékenykedett. A több éve felhagyott munkahelyünkön a felgyűlt hordalék kiemelése után az igen keskeny bejárati hasadékon újra behatoltak és leereszkedtek a barlang kis termébe. Újabb 2-3 m3 agyag, kőzettörmelék kiemelése, átrakása után jutottak el a már régebben elért szintig.
Itt a 8 méter magas 10 m2 alapterületű kis teremből DK-re induló 5 méteres bontott járat végén a felszíni bemosott agyag már leülepszik. Az előrejutást később, feltehetően már ez alatt az erősen tört kőzet hasadékaiban kísérelhetjük meg. A barlangot vázlatosan feltérképeztük. A feltáró munkában részt vettek többen, vezetőjük Várnai Tibor volt.
A nyár folyamán még a Szemlőhegyi barlang új szakaszának újabb, jobb megközelíthetőségéért a barlang régi, második bejáratát kiépítettük, lezártuk. Ezt a munkát és a későbbi biztosításokat, megfigyeléseket az Óbudai Kinizsi kutatóival együtt végeztük.
Közben a Szemlőhegyi barlang sorsa az érdeklődő közönség javára eldőlt. Az OTH átvette és kiépítteti a barlangot. A feltáró kutatást leállították, viszont felkérte csoportunkat és a Kinizsi kutatóit a kiépítési munkákban való részvételre. Ezt csoportunk vállalta. Ilyen céllal átvizsgáltuk a Ferencvárosi szakasz és a Hosszú-folyosó hasadékait. Augusztus 9-én a kiépítés megoldása és első üteme, lift a Kinizsi alsó szakaszába – a helyszínen eldőlt.
A bejáráson Somlai Ferenc, a Természetvédelmi Hivatal főgeológusa, Ponyi Imre, a kivitelező vállalat főmérnöke és csoportunktól Horváth János, a barlang térképezője vett részt és a régi terv mellett döntött. Szeptember végén Dr. Balázs Dénes az ausztráliai Jennings professzorral meglátogatta e sok munkát igénylő barlangunkat.
Az 1961-es felmérés teljes dokumentációját, a belső kiépítési tervezeteket az OTVH-nak átadtuk. A barlang 1:100 méretarányú részletes térképeit pedig a megnyitást kivitelező Bányászati Tervező Intézetnek kölcsönöztük. Az év végéig a BÁTI részéről az Örvényfolyosó – Óriásfolyosó – Hosszúfolyosó vonal ellenőrzése megtörtént. A lejárati akna tervezőivel a barlangban több bejárást végeztünk.
Októbertől kezdve kutatóink részt vettek a Felszakadt barlang felmérésében a Kartográfiai szakbizottság keretén belül, majd a csoport Szurdok völgyi tervei szerint az 1971 óta itt feltárt kisebb üregeket térképezték fel. Szakosztályunk tagjai ebben az évben a máriaremetei Szurdok völgy 12 barlangjának térképét adták le a Társulatnak, lapjainkban több cikket, jelentést közöltek és Dr. Balázs Dénes úti leveleit folyamatosan közölték.
Novemberben részt vettünk az MKBT miskolci közgyűlésén, majd a Pálvölgyi ház felszerelésén és a barlangban segédkeztek kutatóink. November 18-án Plózer Istvánnal a Malomtavi barlang levegős szakaszát látogattuk meg, együttműködést tervezve.
1974-ben szakosztályunk hosszú idő óta ez évben érte el az első sikeres kutatóévekhez hasonló nagyobb létszámot. Taglétszámunk 30 társulati és 20 fő sportköri tag. Nagyobb részben fiatal, egy-két éves kutatómúlttal rendelkező, de régebben túrázó barlangjárók. Kutatócsoportunknak hét 15-20 évnél régebben kezdett és azóta is állandó munkát végző tagja is van. Kutatóink ez évben folytatták munkáikat az utóbbi években is munkált barlangokban.
Égerszög – Teresztenye vidékén felderítés, megfigyelés és feltárómunka. Itt egy új barlang felfedezése is. Szemlőhegyi barlangban a kiépítéssel kapcsolatos feltáró kutatás, állandó bejárás, megfigyelés. Solymári Ördög-lyuk térképezése, megóvás. Hosszú hegyi Három-lyukú barlangban feltárómunka, felmérés. Csoportunk az év eleje óta, az Óbudai Kinizsi kutatóival együtt dolgozott a Szemlőhegyi barlangban. A múlt évben feltárt új járatrész és az ismert Kinizsi szakasz közötti összeköttetést kíséreltük meg bizonyítani. A bontási munkát mindkét oldalról júniusig a kiépítő vállalat felvonulásáig folytattuk, de kézi szerszámainkkal csak kisebb előrehaladást értünk el. Az Országos Természetvédelmi Hivatal a munkát tudomásul vette és a vonalat a kiépítésbe betervezi. Májusban kerületünk nagyobb sportrendezvényén barlangos kiállítással vettünk részt. Június 15-16-án a budapesti Vándorgyűlésen a Társulatban, a Pálvölgyi barlangban és a Szemlőhegyi barlangnál rendeztünk fotó- és térképkiállítást. 16-án a barlangtérképező versenyt ellenőrizték tagjaink, délután a Kinizsivel együtt a 70 főnyi barlanglátogató, főleg miskolci kutatók túráját vezettük.
A tavasszal, romantikus barlangi találkozás alkalmával kapcsolódott a szakosztály munkájába Szablyár Péter, Havas Péter és Sisák Zsolt. A Hosszú hegyi feltáró kutatáson kívül, mint önálló csoport, később főleg tudományos kutatásokkal foglalkoznak.
Július 28 – augusztus 10-ig dolgozott a Hosszú hegyen a Máté József kutatótársunk által szervezett és vezetett feltáró tábor. A Három lyukú barlangból nagy mennyiségű törmelékanyagot emeltek ki. Biztosították a Szablyár csoport által március 4-én feltárt gömbfülke lejáratát, a munka nagyobb részével az É-i fülkét mélyítették. Az év végére elkészült térkép szerint a barlang nagy aknája jelenleg 15 m mély, a gömbfülke aljzata 18 m mélyen van a felszín alatt.
Augusztus 9-20-ig szerveztük hagyományos égerszögi kutatótáborunkat, Frecska József vezetésével. A tábor létszáma 16 fő volt. A Patkós barlangban igen nehéz körülmények között, szűk járatokban 10 m előrehaladást értünk el. A tábor zárásakor a bejárat alatt 14 m mélyen egy cseppköves fülke volt az elért végpont.
A nyári tábor után kutatóink még egy-két alaklommal dolgoztak a barlangban. A decemberi tábor alkalmával is leszálltak fiataljaink az olvadékvizek útját megfigyelni. Ugyanakkor a Szabadság barlang vízjárását is megfigyelték.
A nyári tábor alatt augusztus 10-én terepbejárás alkalmával fedezték fel Kovács Péter és társai az általuk „Büdös-lyuk”-nak elnevezett aknabarlangot. A valószínűleg nemrég felnyílt, függőleges völgy vízmosásának alján, a töbör szélétől 110 méterre, ennél 10 méterrel mélyebb szinten van, 12-én leereszkedtek a kb. 24 m mély omladékos aknába és valószínűleg a bemosott bomló anyagok miatt veszélyesen rossz levegőjéről nevezték el.
Solymári csoportunk Hartig Miklós vezetésével az év elejétől fogva folyamatosan térképezték a Solymári Ördög-lyukat. Igen röviden összefoglalva munkájukat: A felmérést 1972 végén kezdték és 1973 végéig kb. a barlang 1/3 részét mérték fel. 1974-ben az ITE terem felé vezető járatot, majd a Kis körút főjáratát és a Kígyó utat térképezték. A csoportnak a vállalt feladat elvégzését igen megnehezíti, sok különmunkát jelent a lezáratlan barlangban kószáló látogatóktól elhányt, sőt direkt behordott szemét /üvegek, fénycsövek/ eltakarítása, az elpusztított mérőpontjaik pótlása, újramérése. Több esetben ezeknek a „barlangjáróknak” a kivezetése, felkutatása is. A csoport a barlang megóvásához és munkájához kérte a Társulat és az Országos Természetvédelmi Hivatal segítségét. Október 12-13-án szakosztályunk ünnepi találkozót rendezett Égerszög községben és az Ormosbányai Szénbányák vezetőségének szívességéből, a barlang melletti bányászüdülőben, a Szabadság barlang felfedezésének és egyben kutatócsoportunk fennállásának 20. évfordulója alkalmából. A találkozóra a meghívást elfogadta a Társulat több vezetője, megyei és helyi vezetők. Többen megjelentek régi kutatótársaink közül és majdnem teljes létszámmal az új kutatócsoport. A kultúrházban Dr. Láng Sándor professzor, Társulatunk elnöke köszöntötte a község barlangpártoló lakóit és a kutatókat. Emlékérmeket adott át a Szabadság barlang feltárásán munkálkodott helybelieknek és a csoport régi kutatóinak. Utána a bányászüdülőben gyűltek össze vendégeink és a kutatócsoport nagyon hangulatos estet töltött együtt. Elhelyezésünkről és ellátásunkról gazdasági felelősünk Bogdanovics Irén, Laczkó Zsuzsa és minden táborunk kedves segítője, Balázs Lajosné, Erzsike néni gondoskodott.
Az év folyamán a kutatóház ügye is eldőlt, illetve maradt a régi helyzet. Februárban az Edelényi Járási Hivatal értesített minket arról, hogy az Ormosi Bányaüzemé a terület. Dr. Balázs Dénes az ügy lezárását javasolja, személyes megbeszéléssel kívánta tisztázni. A bányaüzem KISZ fiataljainak barlangkutató csoport alakítása és a terület kutatásába való bekapcsolása is felvetődik. Az év végén Dr. Katona Gyula kérte az ügy megszüntetését.
1975 első hónapjait a felkészüléssel töltötték kutatóink. Balesetvédelmi és elsősegélynyújtási előadásokat hallgattak, kötélkezelés, felszerelés és mászótechnikáról Csernavölgyi László tartott előadást klubhelyiségünkben, majd gyakorlati foglalkozások következtek a Hét-lyuk zsombolyban.
Legjobb mászóink a Vecsembükki zsombolyt mászták végig februárban kötéllel és mászógéppel. Márciusban szlovákiai zsombolyokkal ismerkedtek, a hó végén egy hetes táborral megkezdték a Teresztenyei barlanghoz tartozó Vizetes nyelő feletti új kutatóakna mélyítését. Horváth János vezetésével márciusban és áprilisban részt vettek a Szemlőhegyi barlang újabb szakaszának részletes felmérésében. A nyár folyamán ugyanitt kisebb, de nehéz felső részeket jártak be és a térképeket kiegészítették ezen részek vázlatával. A felmérő módszerünk tanulmányozása végett a Szemlőhegyi barlang térképezésében részt vettek az Óbudai Kinizsi és a „Fényes Elek” csoport kutatói is. Az utóbbi csoport ezzel a módszerrel mérte fel a Gerecse barlangjait.
Július 28 - augusztus 11 között folytatódott a Hosszúhegyi Háromlyukú barlang feltárása. A tábor vezetője Máté József, a résztvevők száma 15 fő volt. A tábort az FTSK és a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Sportköre közösen szervezte, a résztvevők többsége főiskolai hallgató volt.
A feltárás során 15-20 m mélyről csörlőzve kb. 50 m3 törmeléket szállítottunk a felszínre. Így biztosítható szabad tér a mélyben a tábor utáni időszakban a további feltáró és kutatómunkákhoz. A csont-leletanyagot Dr. Kordos László vizsgálta. A feltáráshoz a Pilisi Parkerdőgazdaság és igazgatója Dr. Madas László, a műszaki és tárgyi feltételek biztosításával a jövőben komoly segítséget ígért. Ebben a tárgyban szocialista szerződés megkötését terveztük. A tábor legaktívabb tagjai: Szablyár Péter, Havas Péter, Sisák Zsolt mérnökök, Kőfalusi Pál, Kőfalusi László, Szendrői József, Gorka József főiskolai hallgatók és Balogh István tanár voltak.
Augusztus 7-22 között szerveztük égerszögi táborunkat. Frecska József vezetésével 11 fő dolgozott a Vizetesi munkahelyen. A vizetesi akna agyagos-humuszos kitöltésbe ágyazott kövek között jól kiácsolva 8 m mélységig készült el. Közben kutatóink ellenőrizték az előző évi munkahelyet, a Patkós barlangot, ahol jelentős friss feltöltést találtak. A tábor után Alsó-hegyi zsomboly túrákat végeztek.
A nyártól az év végéig a legaktívabb fiataljaink Lukács László és Kovács Péter vezetésével rendszeresen segédkeztek Szenthe István Alsó-hegyi és bükki zsombolykutatásainál. Dolgoztak a Hármaskúti, a Róka, a Fekete barlangokban és a Borókás IV. munkahelyeken. Kisebb feltáró eredményt értek el a Baglyok-szakadékban és az év végén a Létrási Bivár barlangban. Itt 15 m mély akna alatt kis fülkébe jutottak.
Szeptember 13-14-én a Diabáz barlangnak 300 méteres kürtőkkel és szűkületekkel tagolt új ágát fedezték fel, amelyet a Lukács-Kovács páros „Szép-ág”-nak nevezett el. Október 19-én és egy későbbi munkatúrán a Nászút-zsombolyban hasonló méretű új szakaszt tártak fel /kb. 300 m kúszható hosszúságú, de mivel ez egy magas hasadék egymás feletti kitáguló szintjében van, a tényleges hosszúság valószínűleg kisebb/.
Solymári csoportunk februárban folytatta a korábban megkezdett felmérést az Ördög-lyukban. A Kígyó út 150 m-es szakasza után a Fehér termi járatból kb. 250 méteres részt dolgoztak fel. A munkában 19 leszállás alkalmával átlag 5 fő vett részt. A csoport tavasszal az Alba Regia vendégeként a Csőszpuszta környéki barlangokat járta be. Továbbá Vértes terepjárással újabb üregeket vettek számba. November elején Égerszögön a Patkós barlangot és a Vizetes munkahelyet vizsgálták meg, majd felmérték a Vértes Meszes völgy 6 kis üregét. Térképkészítés a következő évre maradt. Az Ördöglyukban különböző turista csoportok részére több túrát szerveztek az év folyamán. Június 26-án kimentettek egy 6 fős eltévedt látogató csoportot.
Ebben az évben a barlangnapon 5 zsombolyos kutatónk vett részt. A Társulat szakbizottságaiban több tagtársunk aktívan tevékenykedik. Neppel Ferenc a Nominológiai és Terminológiai, Csekő Árpád a Fotó, Horváth János a Kartográfiai munkabizottságban.
Dr. Balázs Dénes ez évi indiai és afrikai tanulmányútjáról színes beszámolót közölt a Turista Magazin.
Társulati előadásokon, Budapesten, minden alkalommal részt vett néhány tagunk.
Szakosztályunk az FTSK-tól kapott 10.000 Ft-os kerettel gazdálkodott. A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Sportköre a Hosszúhegyi tábor költségeihez 4.000 Ft-tal járult hozzá. Ez a 14.000 Ft a tényleges anyagi szükségleteknek csak kisebb részét fedezte. A csoport felszereléseinek leltári készlete kopik, tönkremegy, elavult. A felszerelési tárgyak, műszaki eszközök beszerzése, pótlása többnyire csak a tagok saját anyagi erejéből lehetséges.
A csoport kéthetenként tartott klubnapot. Programja rendszeresen a kutatási problémák megvitatása, tapasztalatok cseréje, alkalomszerűen pedig úti beszámolók, diavetítések.
A csoport személyi összetétele, létszáma: 36 fő. Idősebb, tapasztaltabb kutatóink részben a Társulati munkákban, a nagyobb közös vállalkozásokban vesznek részt, részben a csoport tervezett kutatásait irányítják. A fiatalok közül 10-12 fő jó képességű és már gyakorlott kutató, sziklamászó, tervezett munkáinkon kívül más csoportok munkáiban is rendszeresen közreműködött.
Felmérő és feltáró munkáinkban vagy egy-egy vállalkozáson, megfelelő oktatás és gyakorlás után vendég fiatalok is részt vettek.
1976. év eredményei:
Szakosztályunk 1976. évben túlnyomóan feltárókutatással foglalkozott. Munkaterületeink: Égerszög-Teresztenye térsége, a pilisi Hosszúhegy, a Solymári Ördöglyuk és a Szemlőhegyi-barlang.
A Teresztenye-barlang feltárását célzó tábort VIII. 16-25-ig szerveztük. Bázis az égerszögi kutatóházunk volt. A Vizetes-nyelőt a Veszettárpással összekötő vonalon, a domboldalban, a nyelőhöz közeli kis töbörben mélyített aknával próbáljuk elérni a vízjáratot. A tábor idején a feltáróaknát 11 m hosszúságig bontották.
A tábor résztvevői:
vezető: Cseh Sándor
tagok: Aponyi Gyula Szeydl István
Bátyai Gizella Szeydl Istvánné
Frecska József Székely Emese
Halmágyi Ottó Uitz Miklós
Kovács Péter Vidics Zoltánné
Kassay Albert Vidics Zoltán
Móga János Borbély Zsuzsanna
László Árpád Lukács László
A Szabadság-barlangban geológiai felmérést végeztek és a Pokol-szakaszban 20 méteres új részt tártak fel.
A hosszúhegyi tábor, Máté József vezetésével a Három-lyukú barlang további bontását végezte. A szintet a nagy akna alatti terem talpfelületén 2 méterrel süllyesztették. A kiemelt, kb. 50 m3 kitöltést, törmeléket gondosan átvizsgálják, leleteit begyűjtik. Meghatározásukat Dr. Kardos László vállalta.
Solymári csoportunk, Hartig Miklós vezetésével folytatta az Ördög-lyuk térképezését. A felmérés alapján egy új körjáratot bontottak át. A végéig a barlang felmért járatainak hossza összesen kb. 800 m volt. Az igen részletes térképfelvétel 1:100 méretarányban, helyszíni rajzvázlatú módszerrel készült.
A Szemlő-hegyi barlangban, a Kinizsi szakasz felső járatában kisebb bontást végeztünk. Kézi szerszámainkkal csak néhány métert sikerült előrejutni.
Nagyobb munkáinkon kívül folytattuk a Vértes-hegység barlangjainak felmérését.
Lukács László, társaival az égerszögi Kecske-kút forrás környékén 3 kis barlangot tárt fel, kettőt térképezett. Más csoportok munkáiba is bekapcsolódva 12 barlang és zsomboly bontásában és két térképezésben vettek részt a Bükkben és az Alsó-hegyen.
Tudományos kutatómunkát Szablyár Péter csoportja kezdett ez évben. Tárgya: Hévizes barlangok agyagkitöltésének mennyiségi meghatározása. Elagyagosodási mutató meghatározása.
Móga János társaival az MKBT kataszteri pályázatára a Gerecse hegység 4640-es egységét dolgozta fel. 10 barlangot térképeztek fel és a Nagysomlyói-barlangban 20 m-es új részt és második bejáratot tártak fel. Munkájuk nagy elismerést szerzett csoportunknak is.
Az égerszögi tábor idején és későbbi kiszállásokkal, jelentős munkával és anyagi ráfordítással rendbe hoztuk a barlang melletti kutatóházunkat. A munka vezetésében és végzésében is kitűnt László Árpád tagtársunk.
Az 1977. év eredményei:
A szakosztály legnagyobb vállalkozása 1977. évben a Solymári-Ördöglyuk lezárása volt. Az év elején bízott meg az OKTvH Barlangtani Intézete a közérdekű munkával és ezt egy-egy napos kiszállásokkal azonnal meg is kezdtük.
Szakosztályunk részéről a szerkezetek tervezője és a lezáró munka felelős irányítója Horváth János volt. Az OKTvH megbízottja régi tagunk, Magyari Gábor.
Mióta kutatóink foglalkoznak a barlanggal a két régen lezárt, de feltört bejáraton és két omladékos kúszón lehetett a rendszerbe jutni. Az előzetes terv a két kúszó bejáratot megszüntette volna. A munka megindulása után azonban részben a Barlangtani Intézet, részben a Solymári csoportunk vezetőjének kívánságára a felső kúszó bejáratot is zárható rácsajtóval építettük ki.
A szerkezetek tervezését, méretezését február hótól, a külső kőfejtő munkákat május hótól indítottuk.
Mivel a felmérés a két kúszó bejáratot még nem érte el, így ezeken át a külszínen és a barlangban megjelölt végpontokkal rövid mérővonalat vezettünk, hogy a későbbi teljes felmérésbe beköthetők legyenek.
A felső akna bontását és falazását, az ajtók beépítését és az alsó kúszó betömését hétvégi kiszállásokkal és rövid állandó táborral június 18 – július 15-ig csoportunk végezte.
A tervezést, földmunkákat, kőzetvésést, anyagszállítást, falazást és a szerelőmunka nagyobb részét tagjaink térítés nélkül, a szakosztály részére végezték. Az igen erős rácsszerkezeteket az Öntödei Vállalat készítette. Kevesebb, de a fontosabb szakmunkákat, szerelést, kőműves munkát végeztettünk fizetett szakemberekkel. De ők is igen mérsékelt munkabérrel a legnehezebb munkákat végezték.
Mivel szállítógéppel a barlangot eléggé megközelíteni nem lehetett, a szerkezeteket, építőanyagot, vizet emberi erővel kellett a beépítés helyére vinni. Így különösen a felső kúszó aknaszerű kiépítése, annak falazókő szállítása hordkerettel, igen nagy munkát igényelt.
A kőanyagot a barlang alatti bánya hányójából, drótkötélpályán csörlőztük a barlangbejárat alatti sziklafal kis párkányára, majd háton vittük a beépítés helyére.
A szállításra, föld- és betonozó munkákra, a három ajtó beépítésére fordított összes munkaidő kb. 700 óra volt.
A kőműves munkákat Bognár Tibor és Bognár Ferenc, régi kutatók végezték. A zárszerkezetek elkészítésével László Árpád, ezen kívül még más segítséggel is, Hartig Tibor végzett jelentős munkát.
A terepi munkában Hartig Miklós, Halmágyi Ottó és Horváth János teljesítettek 100 munkaóra felett, de kutatócsoportunk legtöbb tagja fizikai ereje és szabadideje szerint kivette részét a munkából.
Néhány vendégsportoló is segített a szállítómunkában.
Kutatóink lelkes munkájával és a szerkezetet gyártó vállalat segítségével így a barlangjárók legnagyobb „baleseti forrását” szüntettük meg. Ezen kívül a munkáért kapott 7.500 Ft-tal, a készkiadások rendezése után, még az év folyamán és a későbbiekben is fedezhettük égerszögi és részben hosszú-hegyi táborunk költségeit.
A barlangban már e munka előtt is dolgozott a helyi csoport. 25 térképezőórával, 50 m új szakasz felvétele készült el.
Az Ipoly- és az ITE-termet egy rövid átbontással összekötötték.
A lezárás után a Barlangtani Intézet megbízta szakosztályunkat a barlang természetvédelmi kezelésével és a látogatóforgalom ellenőrzésével. Ezt is a Solymári-csoport látja el.
Az égerszögi területet már az év elejétől látogatták terepbejárás, vízmegfigyelés céljából kutatóink. A Szabadság-barlangnak tervezett rendszeres vízvizsgálatát anyagi hiányok és a bonyolult eljárás miatt nem tudtuk megoldani, illetve elvégeztetni.
A részletes terepbejárás, felmérés eredménye viszont új vállalkozásra csábította az ifjúságot. A Kecske-kút környékén egy új beszakadást találtak és az augusztus 9-20-ig szervezett tábor munkaidejének nagyobb részét a természetes akna bontására fordították. Kézi, majd csörlős kiemeléssel, szűk helyen, igen nehéz körülmények között, a tábor zárásáig 16 m mélyre jutottak. Az üreget Darázs-barlangnak nevezték el.
A Szabadság-barlangban a Pokol-szakaszon végeztek kisebb munkát, kiegészítették a barlang fotódokumentációját.
A Hosszú-hegyi Háromlyukú zsomboly feltárása is tovább folyt. A tábort július 23-tól augusztus 6-ig Máté József tagtársunk szervezte és vezette. Helyettese Szablyár Péter, a barlangi munkákon kívül az eddig feltárt részek és a környék térképezését is elvégezte.
A tábor ideje alatt a barlang talpszintjét 3 méterrel mélyítették, kb. 75 tonna törmeléket szállítottak fel. A csontleleteket vizsgálatra Dr. Kordos Lászlónak adták át. A tábor végén mindhárom lyukat jól lebetonozott védő-vasráccsal zárták le, így a kirándulók balesetveszélyét megszüntették.
A Vértes hegységben a kora tavasszal kétszer kéthónapos kiszállással, Horváth János, majd Móga János – Horváth János kutatók ellenőrizték és kiegészítették a korábban felmért kisbarlangok térképeit. A bejárás során részletes felszíni vázlat készült a Meszes-völgy barlangzónájáról. Itt eddig 8 barlangot, üreget mértünk fel.
Helyi fiatalok segítségével az Ugró völgyben is felmértünk 5 üreget.
A Vértes hegység barlangjairól eddig 19 db-nak a térképét adtuk át a Társulat térképtárának.
Szokásos Petőfi emlékünnepélyünket ez évben Kiskőrösön tartottuk.
A tési, XXII. országos barlangos vándorgyűlésen Vidics Zoltánné, Vidics Zoltán, Szeydl Istvánné, Borbély Zsuzsanna és Móga János képviselte csoportunkat.
Tagjaink a nagy vállalkozásokon kívül is végeztek jelentős kutatómunkát. Tanulmányutakat tettek, más csoportok feltárásaiban segédkeztek. A Lukács-Móga páros az év első napjaiban a Fogarasi-havasokban túrázott. Útjukról a Turista folyóiratban beszámoltak. Kisebb csoportunk a Húsvétot a Szádelő-völgyben töltötte (itt Lukács László sziklamászásnál megsérült), nyáron a Fátrát járták be, Karácsony körül 5 napig a Tátrában szikláztak.
A „Promontor” kutatócsoport és a Debreceni MHSZ Könnyűbúvár barlangkutatóinak munkáiban Vidicsné és Lukács László többször részt vett. Így januárban a 38-as barlang feltáró munkáiban, a nyár folyamán a 404-es feltárásában és felmérésében. Augusztusban egy hétig dolgoztak a debreceniek bánkúti táborában a Diabáz-barlang bontásán, térképezésén s előtte a Hosszú-hegyen.
A barlangi munka mellet kemény edzésekkel készülnek mégy nagyobb feladatokra. A Vecsembükki-zsombolynak egy túranapon kétszeri bemászása is szerepelt már az edzésben.
Kovács Péter és Szeydl István kutatóink katonaidejük szabadságát is többször a csoportmunkára fordították.
Szakosztályunk tagjai a csoportfoglalkozásokon és egyénileg is képezték magukat.
A tudományos kutatómunkát területünkön és azon kívül is a Szablyár csoport végzett. Más, régi kutatóink főleg a Társulat bizottságainak gyűjtenek, dolgoznak. A Társulat részére végzett kiemelkedő barlangkutató munkáért járó „Herman Ottó” emlékéremmel ez évben Dr. Balázs Dénest tüntették ki.
Halmágyi Ottó a barlangi mentésben szakosítja magát. Lukács László más csoportoknál is tart biztonságtechnikai elméleti és gyakorlati foglalkozásokat.
Az ifjúsági utánpótlás az utóbbi két évben elakadt. Szakosztály létszámunk 30-35 fő. Fiataljaink közül több katonaidejét tölti, vagy vidéken tanul.
Idősebb csoportalapító tagjainkat választott tudományos témáik a csoportmunkától is eléggé elválasztják.
Összefoglalva: a betervezett csoportmunkákon aktívan dolgozó 15-20 fő létszámunkhoz viszonyítva elég eredményes évet zártunk.
Szomorúan kell megemlékeznünk, hogy egy régi kiváló képességű tagtársunk, Plózer István, az Amphora Könnyűbúvár Klub tagjaként egy társával együtt X.30-án búvármunka közben életét vesztette. Emlékét megőrizzük.
Összefoglaló az 1978. évi tevékenységről:
Feltárómunka, kutatás, adatgyűjtés:
Szakosztályunk a már sok éve kutatott területein működött: Égerszög-Teresztenye térségében, a Solymári-Ördöglyukban és a pilisi Hosszú-hegyen, a nyári táborokon kívül többször egy-két napos munkatúrákkal is. A rövid kiszállások nagyobbrészt az égerszögi területre irányultak. A nyáron ebbe, hosszú idő után Dr. Balázs Dénes is újra bekapcsolódott.
A solymári barlangot hétvégeken rendszeresen térképezték, kutatták. A tavasszal négy tagunk Égerszög térségében geológiai terepfelmérést végzett. Rendszeres terepbejárást végeztek az Alsó-hegyen, zsombolyok bejárati fotóit, jellegzetes belső fotókat készítettek. Az összegyűjtött csontleleteket a MÁFI Ősgerinces gyűjteményének adták le. Dr. Kordos László kiértékelése szerint ezek jelenkoriak voltak.
Kutatótáborok:
A táborok részletes beszámolóit a kutatásvezetők készítették el és azokat, mint eddig minden évben a Társulatnak leadtuk.
A Teresztenyei-barlang munkáiról Kassay Albert kutatásvezető, a Solymári-Ördöglyukról Hartig Miklós csoportvezető, a Háromlyukú-barlang kutatótáboráról Máté József csoportvezető készített jelentést.
Az égerszögi tábort augusztus 9-20-ig tartottuk. A feltáró munka a Teresztenyei-barlang vízrendszeréhez tartozó, az előző években is bontott aknában folyt. A víz útját követve, valószínűleg elértük már a szálkövet.
A tábor ideje alatt 2 m-rel növeltük a járat hosszát. A szeptember végi háromnapos rohammunkával az akna 11 méterre mélyült.
A tábor idején Dr. Balázs Dénes és Móga János a Teresztenyei-barlangot vizsgálták át.
Kutatóink bekerítették a Vizetes-munkahelyet, nagyobb részben kibontották a már romló ácsolatokat és ideiglenesen lefedték az aknát.
A Szabadság-barlangban ez évben csak kisebb jelentőségű munkát, Lukács László kutatásvezető irányította. Szomorú eseménye „házi barlangunknak”, hogy az év tavaszáig, több kisebb, esetleg véletlen eset után, nagyobb szándékos rombolást állapítottak meg kutatóink. Ennek megvizsgálása és bejelentése után a Barlangtani Intézet sokkal szigorúbb látogatási rendet határozott meg, betartására szakosztályunkat és Balázs Lajos gondnokot felszólította.
Nagyobb változás a munkaterületen: a piticsi vízrendszerhez tartozó Darázs-barlang további kutatásáról le kellett mondani. Az év elejére az akna feletti talajréteg megcsúszása teljesen feltöltötte.
A szakosztályunk keretében működő Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola barlangkutató csoportja, Máté József vezetésével, folytatta a Háromlyukú-zsomboly feltárását. A július 30-tól augusztus 14-ig rendezett tábor átlaglétszáma 15 fő volt. Anyagi fedezetét az FTSK és a KTMF közösen biztosította. A Pilisi Parkerdőgazdaság is segítette a csoportot.
A törmelék kiemelésére motoros csörlőt állítottak munkába és ezzel a tábor zárásáig kb. 50 m3 anyagot szállítottak a felszínre, a talpszintet 3 méterrel süllyesztették. A szokásos leletmentést, a szokásos gondossággal elvégezték.
Sajnos a csörlő alsó állomásán a barlangban baleset történt. Vidics Zoltánné, egyik legaktívabb kutatónk, kezén kisebb rokkantságot okozó sérülést szenvedett. De több hónapig tartó gyógyulása után, az év végére már újra bekapcsolódott a kutatás fizikai részébe is.
Solymári csoportunkat a barlangügyelet jelentősen lefoglalta. A térképező munkát a főbejárattól a lépcsőházon át a Cirkuszig végezték el. Sok zavart, munkát okoztak a feltörési kísérletek, rongálások. Ezek miatt az év végére a barlang kis bejáróit huzamosabb időre le kellett zárni, részben bebetonozni. Megkezdtük a barlang felszínének térképezését is.
Tudományos munka:
Barlangkitöltések vizsgálatával Szablyár Péter csoportja foglalkozott. Jelentésüket külön kötetben adták be. Solymári csoportunk az év vége felé a kezdő lépéseket tette meg a barlang meteorológiai adatgyűjtésében.
Oktatás, gyakorlat:
Szakosztályon belül az év első hónapjában balesetelhárítási és barlangi elsősegély oktatást, majd mászás, kötélkezelés biztonságtechnikai oktatást Szablyár Péter, illetve Lukács László tartott. A gyakorlatokat a fiatalok részére a Hét-Lyukban Vidics Zoltánné vezette.
A nagy teljesítményre képesek a Vecsembükki-zsombolyban végeztek tanulmányi túrát.
Kutatóink részt vettek hegymászó tanfolyamon. A Magyar Természetbarát Szövetség Barlangbizottságának barlangtúra vezetői tanfolyamát Lukács László és Vidics Zoltánné eredményesen elvégezték.
Több tagunk részt vesz a Társulat barlangkutató tanfolyamán is.
Rendezvények, versenyek:
A IX. kerületi Sporthivatal által szervezett sportünnepélyen májusban sikeres barlangkutató kiállítást rendeztünk.
Az Óbudai Kinizsi által először rendezett „Kinizsi Kupa” barlangász versenyen Vidics Zoltánné, Lukács László és a „Papp Ferenc” csoportból társuk, Gazdag László I. helyezést értek el. Így a vándorkupát egy évig szakosztályunk őrzi. Két másik, kezdő kutatókból álló versenycsapatunk is még a mezőny első felében végzett.
Az Országos Barlangnapon több kutatónk vett részt. Hosszú-hegyi csoportunk tagjai a barlangtúrát is lebonyolították.
Két kutatónk vett részt a romániai Speo Sport 1978. kongresszusán és gazdag tapasztalatokat szereztek.
A III. hó végén Lukács László a Tátrában a Bélai-gerinc, Jegestavi-csúcs túrán, VII.25-VIII.14-ig a „Kaukázus 78” magashegyi expedíción képviselte csoportunkat.
Együttműködés más csoportokkal:
A Debreceni MHSZ Barlangkutató csoporttal VII. hó közepétől az év végéig több kutatónk dolgozott együtt.
Térképeztek a Létrási IV. és a Diabáz-barlangban. Műszaki felmérésben segédkeztek az Istvánlápai-zsombolyban, búvárakcióban a Szepesi-barlangban. A Vízbe-verem-ben feltáró kutatást végeztek.
Szakosztályi munka:
Létszámunk az év folyamán 35-40 fő volt. Aktív kutató és szakosztályi munkát ebből 25-30 tagunk végzett.
A nyári tábor idejére Isáki László szakosztályvezetőnk terve szerint, jelentős költséggel felújítottuk égerszögi kutatóházunk belső felszerelését.
Klubnapokat kéthetenként 2-3 órával tartottunk. Részben itt intéztük a szakosztály működési ügyeit és képeztük elméletileg az elég ritkán jelentkező újonc barlangkutatókat.
Aktív tagjaink, majdnem teljes létszámmal az égerszögi kutatóházban ünnepelték a munkás év végét, egyben a területen biztonsági ellenőrzést is tartottak.
Az év nagy eseménye: „Szabó József” csoportunknak, az előző évek munkái alapján összeállított szakkönyvnek is megfelelő 77-es jelentése és a szakosztály jelentése, együttesen értékelve elnyerte a Társulat 1977. évi „Cholnoky Jenő” pályázatának I. helyezését. Ezen kívül a kis csoportot „Vass Imre” oklevéllel tüntették ki. A díjat és oklevelet a Társulat 1978. IV. havi közgyűlésén vettük át. A siker után a Szablyár – Havas – Sisák csoport nagyon hangulatos „házi klubesten” látta vendégül a szakosztálynak ehhez az eredményhez hozzájárult többi tagját.
1979. év eredményei I-IV. hóig
Nagyobb munkák még nem indulnak, de a nyári tervek végrehajtására már készülünk.
Időben legközelebbi: a múlt évben elnyert Kinizsi Vándorkupa ez évi versenyének megrendezése. Hosszú idő után nagy eseménye lesz ez a solymári barlangnak, még nagyobb próba szakosztályunknak. A felkészülés aktív tagjaink szabad idejét már nagyrészt igénybe veszi.
Majd tovább a nyári táborok…
„10 év” Összefoglalónk csak része, az utóbbi 10 éve szakosztályunk 25 éves munkájának. A csoport szervezése 1954 tavaszán kezdődött. Nagyobb részben 4-5 évenként változó személyi összetétellel, erősen ingadozó kutatólétszámmal dolgoztunk ebben a 10 évben, de az utóbbi években már egy kialakult „törzsgárdával” indulunk az újabb ”10 év” felé.
Röviden összefoglalva és elemezve a 10 év eseményei:
1969-től, a régi tagok elmaradásával, néhány évre a kutatólétszám és a teljesítmény is visszaesett.
A sikeres Szemlő-expedíció után már kezdett kialakulni egy új fiatal kutatógárda. Az újonnan belépő kisebb csoportok munkaterületüket is „magukkal hozták”, illetve újabbakat igényeltek. Így a régi, „Égerszög-központos” kutatási terv jelentősen bővült.
Nagyobb eredmények:
A Szemlő-hegyi barlang újabb részének feltárása, mely a barlang kiépítési tervét is megváltoztatta. A feltárás után ennek az új szakasznak, a Ferencvárosi-szakasznak, a 61-62-es térképhez hasonló részletes felmérése, nagyobbrészt tagjaink segítségével.
A Solymári-Ördöglyuknak már elég előrehaladott felmérése és a barlang sorsát máris befolyásoló lezárása.
A Hosszú-hegyi Háromlyukú-barlangnak kitermelt köbméterben is imponáló, de munkaszervezettségével és a barlang apró gerinces faunájával nagy figyelmet keltő kutatása. Az elismert eredmény jelentős része szakosztályunké. Ezzel kapcsolatban szintén eredmény a „Szabó József” csoport névvel hozzánk csatlakozott és már feltűnő tudományos eredményeket felmutató három kutatótárs munkája.
Nagyobb részben az ő munkájukkal 1977. évben elnyert „Cholnoky Jenő” pályázat I. helyezés.
A díjazott pályázatokon kívül jelentős tudományos eredmény az MKBT kiadványaiban kutatóinktól közölt cikkek, térképek, szak- és művészfotók összessége.
Összefoglalásunk időszakában kb. 90 cikket, szakdolgozatot közöltek és a Társulatnak 40 jó minőségű barlangtérképet adtunk le.
Barlangi-sport vonalon nagy eredmény az 1978. évi, elsőként elnyert „Kinizsi Vándorkupa”.
Az égerszög-teresztenyei kutatás jelentős eredményt nem hozott. A kitartó munka viszont a terület megismerését elősegítette és alapot adhat nagyobb eredményre. Kutatóházunk rendbehozása és felszerelése a sportkör támogatásával ugyancsak jelentős a csoport életében. A testvér csoportok túralehetőségeit is kiterjesztheti.
Sok éven át, de csak alkalmanként végzett, Vértes-térképezés összességében nagy munkát és értéket is jelentett. Sajnos a Társulat szakbizottságának szervezési hibája vagy hiánya miatt, egy más kutató csoport a területet kataszteri terv keretében, újratérképezte.
Összefoglalásunk idején a szakosztály sportköri taglétszáma 54 fő. Ebből a betervezett kutatómunkáinkban, táborokon 30-32 fő vesz részt. A barlangkutatás valamely ágában önálló témával 6-7 tagunk dolgozik. Eredményeik közvetlenül a Barlangkutató Társulatot segítik.
Fiatal kutatóink rendszeresen képzik magukat, vállalásaikat teljesítik.
Katonaidejüket legtöbben a tíz év közben töltötték és nagyobb részben utána visszatértek a csoporthoz.
Külön ki kell emelni három aktív nőtagunk munkáját. Kutatás, táborok, szervezés és elég jelentős adminisztrációnk munkáját végzik példamutató szorgalommal.
A kutató élcsapat, szakosztályi terveinken felül igen jelentős munkát végez más csoportoknál is. Ez néha talán a „hazai” teljesítményt is meghaladja, de mindenképp sportunk, tudományunk célját segíti elő.
Külföldi barlangos, hegymászó túrákon, nemzetközi akciókban részt vett tagjaink a sportkörnek is elismerést szereztek, tapasztalataik a közösség hasznára válnak. Sportkörünk más szakosztályaival, csoportjaival kapcsolatunk jó. Sajnos létszámunkhoz viszonyított feladataink, elfoglaltságunk miatt azt kihasználni nem tudjuk. Kezdő lépések történtek a „Delfin” Könnyűbúvár Szakosztállyal, talán ez a jövőben bővíthető.
Szakosztályvezetőnk lelkes munkája mindig példa a kezdő fiatalok előtt is. Sportkörünk vezetői és felettes szerveink részéről a gondoskodást további jó munkával igyekszünk kiérdemelni.
E „10 év” munkája egyenértékű folytatása az előző 15 éves időszaknak. Kutatóink megelégedéssel készülhetnek a csoport fennállásának és a Szabadság-barlang felfedezésének közelgő 25 éves jubileumára.
(Összeállította:
Horváth János, 1979. III-IV.)