Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat
Budapest
Jelentés a barlangi táborról
és a Szemlőhegyi-barlang újabb szakaszának felfedezéséről
A Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Barlangkutató Szakosztálya 1973. IV. 4 - 14-ig a tervezett időben megtartotta barlangi táborozását.
Mivel az Országos Természetvédelmi Hivatal a kutatási kérelmekre még nem válaszolt, Dr. Kessier Hubert tanácsára a tábor munkatervén módosítottunk. A Kuszoda Birkás-termi kísérletét elhagytuk.
A Kuszoda felső hasadékából a mélyebb szint felé irányuló előrejutás lehetőségét csak megkíséreltük. Az a jelek szerint, nehezebb munkával, lehetséges.
Az Agyagos-teremből, a benyomuló agyag kiemelésekor, II. 11-én már egy kis átjárót talált kutatócsoportunk, mely egy újabb üreg boltozata alá vezetett. A további igen nehéz előrejutást, előrekúszást már a rések ÉK-i iránya diktálta. A tábor egyik fő célja ennek a lehetőségnek kihasználása volt.
A létszám véglegesen így alakult. A tíz napig lent tartózkodó táborozókhoz még Kassay Albert, a BEAC kutatója csatlakozott. Ő a legnagyobb sikerrel kutatott az Agyagos-szakaszon. A váltott tagok egy-két napra Bolner Katalin, Sain Ildikó, Rajczy Miklós és Halmágyi Ottó lettek. Krausz Sándor, a Kinizsi kutatója pedig időnként lejárva példamutató segítséget nyújtott.
A táborozás első felében a kutatók átvizsgálták a barlang magasba nyúló hasadékait. Így a Hosszú-folyosó felső szakaszában kisebb fülkéket találtak. Az Óriás-folyosó hátsó hasadékában áthatoltak az omladék egy szűkületén, ahol az 1962. évi felmérők nem tudtak átjutni és felmérték ezt a magas járatot. Ellenőrizték a barlang néhány omladékos pontjának biztosító ácsolatait, vaslétrák beépítésének lehetőségét vizsgálták meg és készítették elő.
Az Agyagos-terem utáni boltozatok alatt tovább jutottak előre. Ezen az agyagos törmeléktől feltöltött részen áthatolva IV. hó 10-én nagyméretű termet fedeztek fel. Az összekötő szakasz és a terem iránya szerint már látható volt, hogy az addig általában teljesen feltöltöttnek vélt Kinizsi hasadékrendszer járható részét találták meg. A 11-én éjjel történt vázlatos felméréskor már akadály nélkül jutott tovább a kutatócsoport a járat jelenlegi, nagyméretű omladékkal elzárt végpontjáig.
Az újonnan felfedezett szakasz igen nehezen átkúszható bejárati része hasadékos, kürtős boltozat. Az első szabad üreg a barlang főjáratainál nagyobb szélességű, hasonló bevonatú, 17 m hosszú, 4-7 m magas terem. Egy nagyméretű omlás után stabil folyosószakasz következik, melynek dús, változatos formájú kérgezés-díszei vannak. Majd a járat egy második, lazább omladékban elhelyezkedő teremmel zárul. Az új járat vetületi hossza 80 méter. A barlang térszerkezetéből adódóan magasabb helyzetű, mint a vele majdnem párhuzamosan húzódó Hosszú-folyosó, így a felszínt jobban megközelíti. A jelenlegi végpont omladéktermének szerkezeti főtörése távolabb valószínűleg metszi a Hosszú-folyosót formáló hasadékokat. A két járatot lezáró omladékban az üregek már 6-8 méterre megközelíthetik egymást.
Az egész járatnak, de főleg omlászónáinak, még fel nem mért hasadékának és kürtőinek a felszínhez való közelségével a terület építkezéseinél számolni kell. Erről a II. kerületi Tanács Építési Osztályát értesítjük.
A domblejtőhöz közel húzódó, mégis nagyméretű járható szakaszokkal rendelkező barlangrész megtalálása arra figyelmeztet, hogy a barlangnak még jelentős szakaszai tárhatók fel. Ezek helyzetére a barlang hasadékrendszeréből következtetni lehet. Feltáró kutatásuk nagyobbrészt az értékes képződmények megsértése nélkül, a csupasz felső járatokból indulhat. A kutatás a barlang szépségét nem rontaná.
A barlang sokkal nagyobb, értékesebb, mint amit jelenleg ismerünk.
A barlang megóvásához szükséges az Országos Természetvédelmi Hivatal segítsége, továbbkutatásához pedig rendkívüli kutatási engedélyt kértünk.
Az új barlangrésznek a barlang más járataival azonos kivitelű, részletes felmérését később végezzük el. Jelen állapotában az átjárószakasz nehézsége pontos mérést nem tesz lehetővé.
A táborozás alatt végzett orvosi vizsgálatokról Zsilvölgyi Melinda fog jelentést adni. A kutatócsoport fiatalságának erről a jelentős vállalkozásáról, a tábori életről, megfigyeléseikről Puskás Csaba, a táborozás vezetője készít részletes tájékoztatást.
A vázlatos felméréssel kiegészített térképet Szakosztályunk a Társulat Dokumentációjának e hó végéig átadja.
Budapest, 1973. IV. 23.
Jószerencsét!
Horváth János
FTSK Szakoszt.vez.
helyettes