Az FTSK barlangkutató csoport meghívást kapott a ASR
„86” Római club barlangászaitól, név
szerint: Paolo Turrini, Andrea Benassi, Simone Re. Nagyjából
ki is merítettük evvel a felsorolással a Rómában
aktív, feltárásokban résztvevõ embereket.
Szokásos Ceglédrõl bérelt mikrobusszal és egy Suzukival indultunk július 19-én, pénteken.20-án megmártóztunk a Rio Alba nevu kisebb kanyonban, kevés víz jellemzi, szép formákkal, nagy méretek, a végén jó ugrási lehetõségek. Könnyû kanyon.
21-én érkeztünk Rómába, este a barlangász klubban alvás helyett buli, utána éjszakai alvó állatkákról (Rádi, Csóka, Balázs állatka) fotók gyártása.22-én a Nagy találkozás Andrea-val és Paolo-val, ajándékcsere, irány Gorga.Gorga falu a kiindulópontja a Campo di Caccia-barlang kutatásainak. A falu nagyon szép, igazi olaszos szûk utcákkal. A helyi kocsmában a falon a barlang térképe díszeleg.Az utolsó capuccino közben Andrea lelkesen mutogatja a feltárási lehetõségeket a csapatnak. 5–6 km makadámút után, szétpakolás egy állatitatónál, itt a vége a kocsikázásnak.
Kétszeri fordulással, felhordjuk a saját és közös cuccunkat. Paolo közli velünk, hogy õk már felhordtak 100 l vizet, és este lasagnát sütnek nekünk! Jobban ment a kapaszkodó. A tábor kisebb hegyek által körülvett, víznyelõkkel tûzdelt katlanban volt. Szépsége mindent felülmúl. Nagy bükkfák, a dombokon ördögszántások, a töbrök aljában füves legelõk, lovak, tehenek és egyéb állatkák. Kõbõl rakott sütõ, itt sült a lasagnánk. Este megbeszélés, a leszállási terv összeállítása. 23-án, Paolo vezetésével az elsõ csapat elindul a barlangba.
A barlang szûk, szifonos, -100 m-ig. Itt egy átbújás után beérünk egy másik „barlangba”, ahol a méretek impozánsak lettek. Ahogy haladunk lefelé, szerelni kell a barlangot, az otthagyott kötelekkel. Látszik a barlangon, hogy ketten tárták fel az egészet (Andrea, Paolo), ahol kell, kotömböket pakolunk, TK-t igazítunk. 7 óra alatt érjük el a –450 m. mélységet. Na itt van az elsõ gond, mivel a barlang annyira új, hogy bivakhely még nincs benne. Abban a fosszil járatban keresünk helyet, ahol a kutatást másnap elkezdjük. Ideális hely nincs. Csóka azt mondja, hogy van egy terem, jelenleg tele van kotörmelékkel rendesen. Nincs más, ez lesz a bivakhelyünk.A Paolo közbeszól, hogy nem jó az a hely mivel nincsenek repedések a falban a függoágyaknak. Mi mondjuk, hogy nem baj, mert a kõlejton fogunk aludni, elszörnyed amint meghallja. Elkezdodik a sima placc gyártása, közben befut a második csapat, akik begeket hoztak a feltárásra Andreával. Andrea egy tó átmászásánál segíteni akart Dórának, ebbõl az sült ki, hogy mindketten belepottyantak. A fiúk örömére, Dórának a ruháját jól kicsavarják. 24-én reggel készülõdünk a kutatásra, mielõtt indulnánk befut Simone a bivakba – vigyorog, én is mivel 8 éve nem láttam kedves barátomat. 3,5 óra alatt lejött a barlangba, elõtte hajnalban a tábort kereste, mivel ezen a helyen még nem volt. A szavaival élve: „ha a barátaim eljönnek, akkor nekem is itt a helyem”. Nagy az öröm.A fosszil végén szép akna, rajta írás. Idáig tartott a tavalyi kétszemélyes kutatás. Kõdobás, kb. 30 – as. Elõkerül a fúrógép, három alapcsavar (K. Marci adta) és lehet ereszkedni.
Újabb akna következik, olaszok éljeneznek, mi is. Sajnos az akna (P15) alján szifon. Mire felmászunk, Simone a harmincassal szemben felmászik egy galériára, mi is megyünk utána.A régi járat ez volt, nagy szelvényben sétálunk tovább. Újabb akna, olaszok reménykednek velünk együtt, hogy a –610 m-en lévõ szifont ez a járat megkerüli, mélyebbre megy.A járat mountmilkes és cseppköves, lemászásokkal tûzdelt. Fotózás megy ezerrel, Simone szól, hogy ne az aknát fotózzuk, mert itt sokkal szebb. Igaza van gyönyörû, mésztufagátas tavakon megyünk tovább. Fentrõl kürtõk figyelnek minket. Sajnos hiába a sok akna, a vége elszûkül, egy nagy cseppkõlefolyás után, csak vízben fekve lehet tovább kúszni. Sebaj, az egyik kürtõt megtámadjuk, de itt sincs semmi. A magyar csapat még maradna, megnézi a kúszós részt. Csóka közli, hogy át lehet menni rajta, de vizes lesz az ember. Paolonak mondjuk Simonéval menjen úszni, neki sincs kedve. Kis Kantár Verával, Csókával már nyomulnak is, Andrea is fürdik. A járat ismert részbe visz, el is mennek a végponti szifonig.
Térképezõ cucc a bivakban maradt, holnap lesz a felmérése az új részeknek. 25-én megyünk a feltárt részeken, Simone szól, hogy itt nézzünk fel a járatba. A megérzései általában bejönnek, most is. Kis mászás után szûk átbújás, 5 m aknát kell átmászni és megint megy a járat. Majd visszafelé a többiekkel kimásszuk. Paolo addigra a cseppkõlefolyást kimássza, megy a járat itt is. Mi is nyomulunk, még szebb tavak és képzõdmények, sajnos a fotók nem sikerültek itt. Újabb mászás, Simone átadja a terepet Verának, másszon õ is. Nem kell neki kétszer mondani, mint a gyík, már fent is van. A kötelet rögzíti már. Újabb akna, belevisz ez is a régi járatba. Mi is megnézzük a végpontot, csodaszép az egész, nagy vízzel. Irány a Simone féle új járat, Andrea és Vera térképeznek közben. Kantár Zsoltinak mondom, hogy figyeljen, és tanuljon, õ van a legközelebb a szûk helyen Simonéhez. Cseppkövet köt, és fejmagasságba belerakta a lábát a gyûrûbe, abból állt fel, mondja Zsoltink:„Mehetünk, a kötél kikötve, irány az ismeretlen!” Nagy omlások között mászunk, két nagy kürtõ a vége, alattunk a mésztufagátas tavak helyezkednek el, jó 25 m-re. Az egyik kürtõre (nehezebb) mutatnak az olaszok, az a jó irány, legalább fél nap a kimászása. Ez a legközelebbi cél, hármuknak. Kérnek, hogy írjuk fel a csapat nevét a falra, mivel idáig tartott a kutatásunk. Nem szívesen tesszük, csak a kedvükért, de legalább szép lett. 500 m új részt talált a csapat. A bivakba megérkezett a következõ csoport 5 fõ, nagy nehezen õk is elhelyezkednek. Kajálás közben nagy beszélgetés, gondolatban eljutunk az olaszokkal mindenhova. Hihetetlen számunkra az élménybeszámoló, minden földrészen vagyunk egy kicsit, de mindig barlang a cél, a legdurvább, amikor krokodilokon keresztül kell elérni a bejáratot.
Másnap indulás kifelé, két óránként, Ferike és többiek még megnézik az új részeket, utána jönnek ki késõ este. A fúrógépet Kantár Zsolti lehozta, de ki már nem akarja vinni. A Csóka–Rádi páros bevállalja, ok az elsõk a menetben. P60-as aknában a 9 mm-es kötelet nagyon nézi az ember, de szép vékony kis kötél. Persze olaszosan van szerelve, egyben az egész akna, õk így védekeznek a kohullás ellen. A szûk részek elõtt Simone utolér minket, vele megyek a szûk részeken, õ is meg szenved. Egy régi baleset miatt alig bírja emelni a vállát. Vonszoljuk a begeket, az egyik tele szeméttel, hihetetlen nehéz. A fúrógép ott figyel a szûkületnél kedvesen, na mi ezt most nem visszük ki, gondoltam magamban. Alattunk kilencen, megoldják könnyedén. Legfiatalabb Józsink hozta ki a fúrót, megküzdött vele. Szenvedünk rendesen, a pangó szifonok undorítóak, de azért alig várjuk, hogy az utolsóba belefetrengjünk, mivel 80 méterre van a kijárattól. Na ez is meg volt, a fotó mindent elmond.
Dave és a csapat nagy része a közeli kétszájú barlangban túrázott. –210 m-es zsomboly, a végére még a Ferike sem akart beférni. Szombaton nagy kirándulás a hegyen, a nagy álom, hogy a Monte Fato-barlanggal össze legyen kötve a Campo di Caccia-barlang. Kati, Gemanata, Paolo, Simone (94-ben járt benne) elmondása szerint van realitása a dolognak, a Fatóban is mennek a járatok ezerrel. A hegy meg elég kicsi területu ahhoz, hogy összejöjjön a dolog. Este olyan búcsúvacsorát és bulit kaptunk, amelyet nem lehet elfelejteni. Vasárnap délelõtt elváltunk az olasz barátainktól, biztosan nem végérvényesen, ilyen szeretetet csak olaszoktól kaphat az ember.
Éjszaka értünk a kiszemelt második kanyonunkhoz, lefekvés elõtt nagy pizzaevés a legtávolabbi étteremben. A Torrente Vinadia nevû kanyonunk szép aknával indult, a leírásban 2 órát adnak a bejárására. Erre mindig rá kell számolni 20%-ot. A magyar csapatok általában tömegdemonstrációra is használják a szakadékokat. Ez is egy aranyos, kezdõknek való kanyon, a végén nagy mennyiségu vízesésekkel tarkítva.
A közös túránkat Pereszlényi Dalma levelezte le, nem kis munkával. Köszönjük segítségét, nagy élményhez juttatott mindannyiunkat. Résztvevõk: Hajnal Ágnes, Gáspár Vera, Bende Bea, Vaspöri Szilvia, Dezsõ Balázs, Dévai Zoltán (Dave), Kántor Zsolt (Kantár), Katona József, Rádi Károly, Varjassy György (Csóka), Zsólyomi Zsolt (Frédi).Dóri és Zsanett pár napig, sajnos.
Zsólyomi Zsolt